Imádom a bátyámat, azt, hogy ilyen nagyratörő álmai vannak, mint ez a kórház. És is orvos vagyok, szeretem a munkámat, egyáltalán nem probléma, hogy a klinikán Péter a főnököm. És szeretem Nándit is, az élettársamat. Hogy miért nem házasodunk össze? Nem is tudom. Mint ahogy azt sem, hogy akarok-e gyermeket. Tulajdonképpen jól élünk, Nándi folyton azt mondja, hogy mennyire nagyon szeret, meg hogy én vagyok a legszebb. Ez jólesik. Azért néha elfog a szomorúság, különösen, ha arra gondolok, Péter és Nándi hogy utálják egymást. Péter szerint Nándinak nem szent az adott szó, folyton megszegi az ő szabályait, csak az üzletre gondol. Nándi szerint viszont Péter egyáltalán nem ért az üzlethez, fogalma sincs, hogyan kellene vezetni egy ekkora céget, mint a klinika. Én meg szeretem mind a kettőt. Nem szívesen mondok ellent Péternek, de Nándi mellett is ki kell állnom.