Molnár Csaba - (Peller Károly)

Gazdag és boldog szeretnék lenni. Azt még nem tudom, hogy ezt hogy érem el, szeretném itt az egészségügyben, a szakmám által, de valószínűbb, hogy nyerek egy vagyont egy televíziós vetélkedőben. Mert abban profi vagyok. Tudok millió hasznos, meg legalább ennyi haszontalan dolgot, de hogy mit kezdjek velük, arról fogalmam sincs. Talán, ha valaki segítene. De kicsoda? Az édesanyám régen meghalt, szegény, ma is szomorú leszek, ha rágondolok. A lányok pedig… A lányokhoz nem nagyon értek. Pedig igazán nagy az empatikus készségem, megérzem, mire vágynak a betegeim, kinek miben tudok segíteni, de a lányokkal nehezen jövök ki. Olykor megbántom őket, pedig igazán nem akarom. Sőt, azt hiszem, a boldogsághoz ők is kellenek